Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

4.rész

Kivételesen korán keltünk, legalábbis az eddigi napokhoz képest. Nem mondanám ezt se jónak, se rossznak. Akadtak a koncert előtt feladatok bőven, viszont tovább aludni is mérhetetlenül hasznos lett volna. Le kellett még beszélni egy kissebb halom emberrel dolgokat, vagyis időpontokat stabilizálni inkább. Az általunk vihető maximális vendégszámot, ami 5 volt ugyan, de csak egy személyre számítottunk most már, akit én nem, de Castiel nagyon jól ismer.

- Na? Beszedted a gyógyszereid a mai napon és nem beszélsz magadban? - gúnyolódott két hívás között. Válaszra nem volt lehetőségem, mert sietve kapta fel kabátját és rohant el, közben a telefonba beszélve.

- Lásd be barátom, te is be vagy zsongva a mai napon, nem csak én.

A ruházatainkat is elő készítettem az estére, a hozzá illő extra kiegészítőkkel és néhány szponzor cuccot is pakoltam a táskába. Beraktam két teli cigis dobozt. Végül nem sokkal később Castiel visszatért a házba.

- Nem is mondtad tegnap, hogy az az idióta hozott el téged! - kiabált rögtön, amint beért. Egy pillanatig azt hittem nekem, de a telefonja még mindig a fülén volt. Berongyolt a szobájába, magára vágta az ajtót. Innentől nem tudom mi történt.

- Akkor folytassuk a munkát.

Kicsit kinyújtóztam, mire az én telefonom is megcsörrent. Tétovázás nélkül felkaptam és fogadtam a hívást.

- Tessék?

- Shinichi! Szia! - szólt bele egy vidám és ismerős hang.

- Amber? Te vagy az? - lepődtem meg. Pont nem tőle vártam volna, hogy felhív, ráadásul ilyen jó kedvűen. Lehet, hogy új pasit talált volna máris magának?

- Persze, hogy én vagyok. Ah, pár napig nem hallasz és máris elfelejted a hangom...

Épp szünete volt két óra között, de gondolta, hogy mihamarabb telefonál, hogy közölje, jól sikerültek az első vizsgái ebben az évben. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Megfogadta akkor a tanácsomat ezekszerint és visszament az egyetemre...,  de akkor nem értem barátnője mit műsorozott.

- Nekem Rosalya teljesen mást mesélt. Hogy nem jársz be és magad alatt vagy az miatt, ami "történt" köztünk.

Nem mondott semmit. A hívás ment tovább, de ő meg se szólalt. Eltelt maximum egy perc így. A teljes némaságot a sóhaja szakította meg.

- Tudnánk a koncert előtt találkozni?

Megbeszéltünk egy időpontot, bár csak nagyon kicsivel azelőtt, hogy ott kéne lennem... Lennünk a party helyen, de ennyi még belefért. Bár ott már a zenekari cuccban leszek, szóval szinte elkerülhetetlen lesz egy-egy rajongó megjelenése. Ugyanakkor kiváncsi voltam mi történt pontosan.

A beszélgetés lezárása után folytattam a feladataimat. Legalábbis folytattam volna...

- Shinichi... Éhes vagyok... - dőlt ki Castiel az ajtón. A padlón hevert. Nem tudtam, hogy sírva nevessek vagy induljak el a konyhába a tegnapi ennivaló után kutatva. Kombináltam a kettőt és az étkezőbe tartva nevettem ki. Kaptam némi bosszús pillantást tőle, dehát teljesen érthető volt, meg is lepett volna, ha nem lesz ideges.

A hűtőben találtam a tegnapról maradt ételt és egy gyors megmelegítés után elfogyasztva mindketten készen álltunk a továbbiakra.

- Azt mondod nem is történt semmi komoly, csak bekavart nektek Rosalya? - lepődött meg barátom.

- Úgy néz ki, abból amit elmondott, és azóta elküldte a dolgozata másolatát képen, hogy megmutassa, valóban igazat beszél. De a koncert előtt még találkozom vele néhány percre.

- Elég különös. Bár... Megvan a csaj és nem mentetek szét mégse. Illetve így lesz ki hazahozzon téged az este.

Én nem csak ennyi pozitívumot láttam ebben. Bizonyára ő sem, de ami a szivén az a száján. A mai nap ennyiben lehet nem fog kimerülni.

Elmosogattam, Castiel elszelelt ismét valahova. Ebben a forgásban ment el az egész délelőtt és délután.
Miután felöltöttem magamra a zenekari ruhát konstaláltam, hogy indulnom kéne a megbeszélt helyre is lassan Amberhöz.

- Oké, hogy elraktam két dobozzal, de csak kéne néhány szál a zsebembe... Nő ide vagy oda, a buli az buli.

Zsebre vágtam 3 darabot a jobbik fajtából, de tiszteletben tartva egy kicsit mégis barátnőm, még nem gyújtottam rá. Majd a kezdés előtt, talán.

- Kész vagy? Elviszlek! - kiabált Castiel és miután ellenőriztem, hogy minden nálam van e bepattantunk az autóba. - És mire számítasz? - nem volt egyértelmű a kérdés a számomra. A kapcsolatomra gondolt vagy a koncertre? Mertem remélni, hogy utóbbira.

- A tegnapi próba után biztos remek lesz. De nem lesz túl gyors pont az új dallal kezdeni?

- Nem én állítottam össze az előadást. Ne nekem mond. Én csak bejelentettem, hogy lesz egy új számunk, amit egy kedves személynek fogok szánni. Úgy tűnik a dobosunk mihamarabb szeretne túl lenni a "csöpögős" részen, de hozzá kell tenni, hogy utána pár számmal később lesz még romantikus feelingű dal - csak megvonta a vállát végül, és hozzátette ez már nem az ő dolga. Csak eljátsza a dalokat, a sorrend nem olyan lényeges a részéről. - Na, mindjárt ott vagyunk. Aztán ne ragadj le itt. Kapsz maximum 5 percet. Addig itt várlak.

Bólintottam és kivetettem magam az autóból, közben fürkészve, hol is lehet Amber. Egy heves integető kéz elég egyértelművé tette, hogy ott áll, akit keresek.

- Shinichi! - hasonló köszöntésben volt részem mint a múltkor. Átölelt és adott egy puszit az arcomra.

- Hello - unottan hangozhatott, mert szája egyből elkezdett lefele gördülni.

- Tudom, hogy ez most...

- A lényeget!

- Rosalya úgy gondolta, hogy ugrasszuk a majmot a vízbe és találjuk ki ezt a történetet. Már a parktól kezdve... Nem történt semmi véletlenül... Az volt a célja, hogy kiderítse mennyi érdeklődést mutatnál irántam egy hasonló esetnél. A vizsgálat pedig sikeres volt. Az elején sokat aggódtál ugyan, ezért azt hittük nem fog menni, de hamar helyre tudtad rázni magad és kitartóan álltál a banda mellett. Szóval kijelenthető, hogy nyugodtan foglalkozhatunk továbbra is a karrierünkkel.

Egy pillanatig elagyaltam a mondatain.

- Ez Leigh ötlete volt... Igaz? Kiváncsi volt rá, hogy egy nő tudja e befolyásolni azt, hogy a bandában maradok vagy sem. Tekintve, hogy a többieknek vagy nincs kapcsolatuk, vagy csak egy éjszakásaik. Egy új ruha settet tervez a bandának, de a költsége jelentősen magasabb az eddigieknél és nem akar pazarolni, ezért mindent alaposan letesztel, nehogy véletlen rossz üzletet kössön és ne fogyjon a termék a boltjában - a meglepetsége után tartottam egy apró szünetet. - Nem kell kertelned, pontosan tudom, hogy nem hagynál el engem csak úgy, egy veszekedés miatt, ami lássuk be, nem is veszekedés, hiszen csak neked akartam jót vele - tettem a feje tetejére a kezem, mire elvörösödött arccal meredt rám. - Tudom, hogy sokszor felhúzom magamat, mégha nem is mutatom ki, te megérzed és néha többet törődöm a zenekarral, mint veled, de olyankor általában foglalkoznod kell a tanulással. Szóval minek is zavarnálak téged? Lásd be drágám, hogy ami köztünk van, az egyrészt a megértéseken és megállapodásokon, másrészt a karrier építésen zendül. Nekem zenei téren, neked pedig a modelkedés terén. Mégis... Annyira különbözőek nem vagyunk. Te is, én is, kűzdünk a legjobbakért és kitudja... Lehet, ha befejezted az egyetemet akár elköltözhetünk egy albérletbe is.

A szemei most már felcsillanni látszódtak, szinte sziporkázott a hangulata a gondolattól is, hogy felhoztam ezt a dolgot. Ugyanakkor hozzá kellett tenni, hogy Castiel már dudált, muszáj volt beszállnunk és menni a koncertre.

A kocsiban nem beszélgettünk különösebben. Mégegyszer végigvettük a dalok sorrendjét, hogy mi hogyan fog következni. Megérkezésünkkor már alig lézengtek a parkolóban, minden rajongó benn volt, csak néhányan dohányoztak kinn.

- Akkor majd találkozunk srácok! - integetett és rohant a bejárathoz barátnőm.

- Még van negyed óránk... Pakoljunk be és..., ha te nem is, de én elszívok egy szálat.

- Nem-nem, veled tartok.

- Oh, mi az ördög? Mi van, ha az asszony megtudja? - kacagott, mire csak vállba ütöttem.

- Egy szóval sem említettem, hogy tovább kívánom folytatni - majd meredtem a már szinte teljesen csillagokkal teli ég felé. - Ez az állítólagos kísérlete arra volt főleg jó, hogy döntésre juttasson engem.

- Mire gondolsz? - gyújtott rá közben majd nyújtván a tüzet én is a számba vettem egyet, hogy lángra lobbantsa. Szívtam belőle, kifújtam és késznek éreztem magam a válaszra.

- Az elmúlt napokban rengeteget gondolkodtam a kapcsolatunkon. Igazából soha nem akartam neked elmondani, hogyan jöttem össze vele, tekintve, hogy csak úgy megtörtént. Egyszer az ágyban kötöttünk ki egymással. Jó volt, de nem éreztem magam szerelmesnek, viszont Amber annál inkább. Próbáltam viszonozni az érzéseit, több-kevesebb sikerrel, de néha elég fárasztóvá vált, főleg a banda mellett. Sok minden eltűrt és elviselt tőlem, köztük azt is, hogy néha dohányzom, hogy a bulik után neki kell hazavinnie, bár ha ő nem, megteszi másik 3 lány - ezen kijelentésemen nevetett egy jót barátom. - A napokban viszont egyre erősödött bennem az, hogy mennyivel könnyebb lenne a karrierünkre fókuszálni, ha nem idegesítenénk feleslegesen egymást.

Mocorgás zaja hallatszódott, majd hirtelen meg is szűnt. Nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. A cigaretta befejezése után pedig, kezdődhetett a mai este.

- Üdv emberek! Remélem még nem ittátok el az agyatok és végighallgatjátok a dalainkat! - hatalmas rivalgások közepette vonoltunk fel Castiel után. - Akkor kezdenénk is az első dallal, ami szóljon egy számomra nagyon különleges személynek! Te! Figyelj most egy picit rám...

Ahogy el kezdtünk játszani fürkésztem a tömegben, hátha látok valami ismerős arcot. Meglepő mód itt volt Rosalya, Candy és még Iris is. Amber arcát nem tudtam kivenni sehol, de másokét sem.

A siker, amit énekesünk várt hamar a csúcsra került. Újra körbenéztem a tömegben, de nem láttam senki mást, senki új ismerőst, viszont Iris mintha közelebb állt volna a színpadhoz mint legutóbb és gyönyörködve nézte az előadást. Egyértelműen gondolhattam volna, hogy na akkor ő az a titkos szerelem, de mindaddig nem tudtam biztosra, amíg nem mondják ki személyesen is. A zene elfeledtette velem, hogy mi is történt ezen a kusza héten. Mennyi nyűg volt az elején a nőm és a végére mekkora megnyugvással fogadtam, hogy nem is érdekel ő igazából. Hm? Akkor miért mondtam neki azt a beszélgetésünk során? Gondolom te sem hitted, hogy felzaklatom egy számomra fontos esemény előtt. Utána bőven ráérek vele megbeszélni, mármint, ha még szóba áll velem. A jobbik eset az lenne nyilvánvalóan, hogy többet nem kell erről társalognunk egymás között és be tudjuk fejezni az egész kapcsolatunkat. Nincs időnk úgyse egymásra, másrészt pedig nem tudnám tovább játszani azt, hogy szeretem. Pontosabban eddig sem játszottam. Bátyja helyett is bátyja voltam. Talán ez a helyesebb megállapítás. Nathaniel miután teljesen megváltozott egyre jobban elhanyagolta a hugát, de... Ehhez semmi közöm. A továbbiakban nem volt kedvem a "védelmező" szerepét játszani.

Az új szám teljesen ketté vágta - teljesen várhatóan - a rajongó táborunk. Ezt már megszoktuk. Mindig akadnak emberek, akik szeretik ezeket a félig-meddig romantikus számokat, ugyanakkor valaki csak a keményebb témájú zenéink felé hajlik. Természetesen akad, aki mindkettőért odavan, de az nekünk csak jó.

- Most pedig... Induljon a buli! - kiabált saját mikrofonjába a dobosunk. Tényleg nem volt a híve ennek a majdnem "leánykérésnek". Átéreztem valamelyest a helyzetét, de egy csapat vagyunk. Amiben tudtunk segítettünk egymásnak és ez nem csak a bandával kapcsolatos dolgokra volt igaz.

A megbeszéltek szerint eljátszottunk minden számot, néha-néha tartva egy rövid 5 perces szünetet, hogy ki tudjuk fújni magunkat. Fáradságunkon csak az utána következő ivás segített volna, bár bevallom. Egyre kevesebb kedvem volt hozzá. Úgyhogy amint láttam, Castiel már többet ivott a kelleténél fogtam magam és kisétáltam az ajtón, az utcára.

A koncertnek már nagyjából 1 órája vége volt. Teljesen biztos voltam benne, hogy a rajongók már távoztak, de mégis feltűnt valaki mellettem.

- Ki az?! - szóltam határozottan, mire kijött a maradék lámpa fényre. A világítás nem volt a legjobb ezen a környéken.

- Szia Shinichi! - köszönt nekem Candy. Hirtelen meglepődni sem volt kedvem, hogy itt találom.

- Áh... Szia! - fáradt is voltam, mi a fenét reagálhattam volna még.

- Véget is ért a privát buli? - hangján hallatszott mennyire zavarodott és közben mennyire örül. Nem tudtam hova tenni hirtelen, ahogy a korábbi üzenetét sem. Nevezhetném értelmetlennek is, de nem akartam megbántani.

- Jah... Vagyis... A számomra. A privát ivás érdekelt a legkevésbé. Amennyit szükséges volt innom, annyit ittam. A többi már nem kell nekem.

Abban a halvány, szinte már csak látomásként tekintettem volna rá, ahogy ott állt előttem a barna hajú, tündöklő lány, akit a tömegben kiszúrtam. Viszont nem néztem rá, egy pillanatra sem.

- Nagyon jó volt a koncert. Először hallhattam ugyan a játékotokat, de zseniális volt.

Annyi dicséretet kaptunk már a mai nap. Ez sem hatott meg különösebben, főleg, mert nem csak az én érdemem volt. Castiel ellenben már rég elkezdett volna büszkélkedni. Bámultam magam elé, mint valami idióta.

- Azt sem tudom mikor éreztem ekkora nyugodságot... - fújtam ki levegőmet és nyújtóztam egy nagyot. A lány teste felé pillantottam, de tekintetemet nem vetettem az arcára. Tudtam, hogy mosolyog. Ez épp elég volt.

- Gondolom izgultál az előadás miatt. Bámulatosan sikerült. Minden pillanatot élveztem.

Tehát ő azt a tábort képviselte, aki mindegy milyen stílust játszunk, a lényeg, hogy mi adjuk elő.

- Rengetegszer hallok hasonló mondókákat, de azért köszönet érte.

Nem tudtam mit is mondhatnék most, de szerencsére ő törte meg azt a pillanatnyi csendet.

- Szóval összejöttetek végül Amberrel újra? - ezt már sokkal félénkebben mondta mint eddig bármi mást.

- Mondta neked? Igazából... Nem...

- Tévedsz! Hallottalak titeket beszélgetni... Nem volt szánt szándékom, hogy...

Csak egy hirtelen sóhaj hagyta el ajkaim, mire kezek fonódtak körém. A kimerültségtől ellenállásnak esélyét sem láttam.
- Eressz...

- Nem értelek Shinichi...! Miért kellett hazudnod? Úgy tűnt mint aki végre komolyan veszi a kapcsolatát erre tessék... - Amber reszkető kezei egyre jobban el enyhültek, míg csak a földre rogyott.

- Nem sajnálok semmit. Nem hazudom, hogy olyat érzek, amit valójában nem.

El kellett volna indulnom és elmennem? Itt hagyni a földön heverő lányt és barátnőjét, aki látszólag nagyobb érdeklődéssel van irántam mint, ahogyan eddig hittem.

Ez lehetett volna a legrosszabb változtatása a mindennek is. Megfogtam a kezét. Felállítottam a talajról és a bejárathoz kísértem.

- Ne ide kint... Benn van pia. Nem lesz tőle sokkal jobb, de egy pillanatig azt lehet hinni, hogy igen.

Bizonytalanul nézett rám, de bement. Candy nem követte őt befele, pedig rákérdeztem. Kedve is jobbnak látszott.

- Sosem kedveltem őt a gimi alatt... Attól, hogy hirtelen rendes és "jóbarát" lett, még nem törli el azt, ami történt. Egy szörnyű alaknak fogom tartani... Egy darabig még biztos.

- Tudom milyem volt. Nem kell bemutatnod - egy újabb sóhajtás hagyott el. - De lezárom vele. Semmi értelme az egésznek... Na, de beszélgessünk most rólad...

- Rólam?! - kaptam a meghökkent ábrázatát ajándékba.

- Pontosan... Nem úgy tűntél, mint aki mindenki barátjaként csak bulizni jött volna, sőt... Lefogadom itt vártál volna egészen addig míg ki nem jövök. Elég vastag kabátot húztál és egy hosszú nadrágot is hoztál magaddal, amit valószínűleg a mosdóban cseréltél ki a mini szoknyával. Ezért van nálad egy nagyobbacska táska. Beletetted a magassarkúd és átváltottál cipőre. Te közelebb laksz mint mi, sokkal, szóval nem lett volna olyan nehéz hazanyargalnod benne, mégis hoztál váltó cipőt és ruhát, holott ezzel általában nem készülnek a lányok. Beletrafáltam?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.